Magyar Power 50 – 2018 A Műértő 2011-ben publikálta első alkalommal a hazai művészeti színtér ötven legbefolyásosabbnak ítélt szereplőjének listáját, a Magyar Power 50-et, melynek kialakításában a legismertebb hasonló nemzetközi projekt, az ArtReview idén 17. alkalommal kiadott Power 100-as rangsorának készítésében alkalmazott gyakorlatot követtük.
Szerkesztőségünk 2011-ben publikálta első alkalommal a hazai művészeti színtér ötven legbefolyásosabbnak ítélt szereplőjének listáját, a Magyar Power 50-et, melynek kialakításában a legismertebb hasonló nemzetközi projekt, az ArtReview idén 13. alkalommal kiadott Power 100-as rangsorának készítésében alkalmazott gyakorlatot követtük. A lista a hagyományteremtés szándékával született, s hogy élénk visszhangot kelt, vitákat is generál, természetes, és nem ellentétes szándékainkkal. Az eltelt évek eredményeképpen mind többen értik, hogyan készül a rangsor, és miért érdemes figyelni rá akkor is, ha nem tekinthető kőbe vésett igazságnak. Tudatában vagyunk annak, hogy a mérhető, számszerűsíthető kritériumok hiánya miatt a zsűri a magyar kortárs képzőművészet és a műkereskedelem egészét jól reprezentáló összetétele mellett sem lehet objektív; egyszerre veendő komolyan, és fogható fel játékként. A szűnni nem akaró félreértések miatt ismételten hangsúlyozzuk, hogy a Power 50 nem életműveket mér, hanem egy adott esztendő – jelen esetben a 2014-es év – teljesítményeit veszi figyelembe, és a színtérre gyakorolt hatás súlyát, nem pedig annak irányát, milyenségét igyekszik értékelni. A rangsorokból hosszabb távon értékes kordokumentum állhat össze, és az évről évre bekövetkező változások, hangsúlyeltolódások elemzése fontos következtetések levonását teszi majd lehetővé. Már az ideivel együtt négy lista összehasonlítása is olyan kérdésekre ad választ, mint hogy egy év elteltével milyen mértékben változik a legnagyobb befolyással rendelkezők köre; miképp látja a zsűri a szereplők befolyásának alakulását egy-egy fontos funkció megszerzése vagy elvesztése után; illetve hogy mennyire van tartós hatással megítélésükre egy-egy kiemelkedő kiállítási lehetőség, egy szakmai vagy állami elismerés. Az összehasonlíthatóság érdekében fontos, hogy a 25 tagú zsűri összetételében évről évre csak elkerülhetetlen változások legyenek. Ezért örülünk annak, hogy az ArtReview-tól átvett „játékszabályoknak” megfelelően titkos összetételű zsűri tagjainak nagy többsége idén is igent mondott felkérésünkre. Tőlük saját listájuk első öt helyezettjéhez ezúttal is rövid indoklást kértünk; a rangsor első tíz helyezettjéhez fűzött kommentárok ezeket foglalják össze. Idén összesen 274 személyre érkezett szavazat – 11-gyel többre, mint tavaly –, a sorrend most is az egyes zsűritagok listáján elért helyezéseknek megfelelő pontszámok egyszerű összeadásával alakult ki.
Pados Gábor évtizedek óta kereskedik hazai kortárs képzőművészeti alkotásokkal, nemegyszer neves, nemzetközi vásárokon. Elismert műkereskedőket megszólaltató cikksorozatunk második részében a nemlétező magyar undergroundról, stadionokról és Kerényi Imréről kérdeztük.
18–19. századi magyar festészet magángyűjteményekből, Erdélyi képek Győrben, Kass János a Lukács Szalonban, a Pajtás és pajtásai Óbudán, Picasso Bázelben, Meret Oppenheim és mesterrajzok Bécsben
Három évvel a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása után a debreceni Modemben nyílt tárlat az immár több mint 650 darabból álló, húsz éve bővülő Irokéz Gyűjteményből. Pados Gábor műgyűjtőt, az acb Galéria tulajdonosát kérdeztük terveiről, kereskedelmi galériás tapasztalatairól és a nemzetközi törekvésekről.
A Magyar Nemzeti Galériánál (MNG) magasabban jegyzett helyre nem kerülhetett volna a szombathelyi Irokéz Gyűjtemény. Sokan vitatják, jogos-e, hogy most ott látható. Mindenesetre innentől kezdve a nemzeti kulturális kánon része, s nem mellékesen jócskán felértékelődik. A belőle készült kiállítás pedig sokat elmond Magyarország elmúlt húsz évéről. A gyűjtővel, Pados Gáborral Budapesten, az acb galériában beszélgettünk.